a butaság határain kívül mozoga
zagyam és reped a rozoga
korhadás szánalmas lépteim nyomán
nálam ez már hagyomány
mindig csak magam sajnánli hogy merszem
nincs élni belém vágjatok most három méééélyet
mert akinek esze annyi hogy csak odáig ér fel amíg a másnapot nem látja csak
merül a többi késszel egykézzel reménykedik hogy szakad végre valahára de soha,
csak vár a valhallára
bort még ide meg egy jótét lelket egy pisztollyal
gyávaság féregség mindddddd mind egyeduralkodók jobb és bal
agyam féltekéje mások villogásának tökélye
énképem némiképpen csorbulva láttatja beleim kifordulva.
kergessenek még az álmok persze legyen
minden olyan jó mint mikor még semmire sem kellett gondolni
felelősség ismeretlen fogalma romokba dönti szánalmas öntagadásom húúúúz
mosolygok a tükröződő könnyeimben minden sokkal színesebb mint én magam
rohadás
miért félek halni ha már élni ennyire félek talán önzőségem mégis csak ismer határokat és a közszemle csak kimérten válaszol: gyenge vagy.
gyenge gyáva és hogy mindezzel tisztába
kellene tennie valakinek mert szaros a pelenkám
